Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kit támogat a kormány közmunka programja?

2011.12.02

 Kit támogat a kormány közmunka programja?

 

Az Orbán-kormány „gazdasági, szervezeti és ideológiai fegyverek egész sorát veti be” a munkából megélni szándékozó sokaság ellen. Állítólagos harca a munkanélküliség felszámolására, és az adósság csökkentésére irányul, de egyetlen törvénye, intézkedése sem bizonyítja ebbéli szándékának valódiságát. Épp ellenkezőleg! A Munka törvény könyvének átírása közben, messzemenőleg támogatja a munkaadók körét és azok jogosultságait, míg szűkíti a foglalkoztatottak, azaz a dolgozó emberek védelmében hozott szabályokat. A szakszervezetek jogosultságait megnyirbálja, ezzel is fokozza a munkavállalók félelmét: munkahelyüket bármikor elveszíthetik – és nem védi őket senki és semmi…

 

Az 1919-ben „hatalmas méretű” –nek mondott 150 000-es munkanélküliség mára majd 500 000-esre nőtt! Mi, közben átléptünk a XXI. századba, az informatika és technika, valamint a média világába, de a kormány újra éleszteni látszik a fehérterror időszakát, és egy lépéssel sem távolodott el a reakciós szellemiségétől - büntet. Bünteti a hétköznapi embereket, és támogatásban részesíti a kizsákmányoló, és hatalmas profitra éhes munkaadókat.

 

Közmunka Program címszóval kizárólag a munkaadóknak nyújt támogatást, de KAMUnikációjában 1 millió új munkahely megteremtésével kábítja a dolgozni vágyók százezreit. Arról pedig hallgat, hogy a valóságban - a kommunikált 470 ezer fővel szemben – legalább egy millió magyar állampolgárnak nincs bejelentett munkahelye, azaz fél millió embert vagy feketén foglalkoztatnak, vagy családja tartja életben, de semmiképpen nem jut tisztességes jövedelemhez, ami civilizált világunkban elengedhetetlen az életben maradásához. Ez, az ország  lakosságának legalább10 %-a, az aktív korú népességnek pedig kb. az egyharmada, ha nem a fele.

 

A Nemzetgazdasági Minisztérium

 nyílt pályázatot hirdet országos közfoglalkoztatási program támogatására

2011/8 – magán erdőgazdálkodók számára

1. A program célja:

A regisztrált álláskeresők és bérpótló juttatatásra jogosultak részére átmeneti munkalehetőség megteremtése, erdőművelő célprogram segítségével.

 A fentebb vázolt helyzetben az Orbán-kormány „Magán erdőgazdálkodók” számára nyújt támogatást „országos közfoglalkoztatás” címszó alatt, a regisztrált álláskeresők számára pedig „átmeneti munkalehetőséget” teremt!

 

A gyakorlatban tehát: aki állástalan, és semmilyen bevételi forrással nem rendelkezik, annak „átmenetileg” használja a munkaerejét és idejét, szaktudását, de olyan feltételek mellett, amelyek egyáltalán nem biztosítják számára sem a megélhetést, sem a szakmai előmenetelét, sem a jövőbeli elhelyezkedés és biztonságos élet reményét sem! – röviden: csak és kizárólagosan kihasználják a munkanélkülit.

 

 

A programban kizárólag az alábbi közfeladatokat lehet megvalósítani:

  • Erdészeti feltáró utak, sétautak, turistautak és tanösvények karbantartását,
  • Az ország erdősültségének növelése céljából az erdőtelepítések területének gyommentesítését,
  • Az erdőfelújítások területén végzett közérdekű munkálatokat, így különösen az inváziós növényfajok visszaszorítását,
  • Tűzpászták készítését, tűzmegelőzést szolgáló feladatokat,
  • Vágástakarítást, ha annak dokumentált célja a helyi tűzifa igények szociális, kedvezményes kielégítése, szemétgyűjtést, az elszállítás segítését,
  • Közjóléti eszközök kihelyezését, felújítását, karbantartását,
  • Erdőfelújítással összefüggő művelési munkák végzését,
  • Az Országos Erdőállomány Adattárban nyilvántartott területeken a parlagfű és más gyomnövények irtását,
  • Határjelek rendbetételét,
  • A természeti károkat (árvíz, vihar) szenvedett erdőterületek rehabilitációját.

 

 A kormány pályázatot ír ki a magán erdőgazdálkodók számára, akiknek saját erdeikben „közfeladatokat” kellene megvalósítaniuk… ámde nem teszik, mert ahhoz embereket kellene bérért foglalkoztatniuk, netán saját maguknak kellene (kötelezően) a közérdekű munkálatokat is ellátniuk. Bár az erdő terület magán kézben van, de mint közvagyon… már nem is óvandó? – igazán nem értem eme felfogást, ami a magánkézben lévő területekkel kapcsolatosan eluralkodott a tulajdonosi körökben, figyelmen kívül hagyva azt, hogy milyen kötelezettséggel jár a terület védelme.

 

2. A támogatás forrása:

A Munkaerő-piaci Alap „Közfoglalkoztatás kiadásai”előirányzata.

Rendelkezésre álló forrás összege: 500.000.000,- Ft, azaz ötszázmillió Ft.

3. A pályázat benyújtására jogosult:

Valamennyi adószámmal rendelkező magán erdőgazdálkodó, aki tevékenységét gazdasági társaságként, egyéni vállalkozóként, őstermelőként, családi gazdálkodóként végzi.

 

A Munkaerő-piaci Alapból dotálja a kormány a családi gazdálkodót, az őstermelőt, az egyéni vállalkozót, valamennyi adószámmal rendelkezőt – tehát gazdasági társaságot üzemeltetőt, azaz NEM MUNKANÉLKÜLIT! Számukra biztosít ingyenmunkásokat –DE NEM OLDJA MEG a munkanélküliség problémáját. Sőt! Leginkább csak arra sarkallja a vállalkozásokat, hogy egyre inkább ezen formában alkalmazzon munkavállalót.

 

forrás: http://www.ddrmk.hu/documents/kozfoglalkoztatas/orszagos/bamkhmk-felhivas-20110527.pdf

  

Állítólag az Európai Unió tagállama vagyunk. A valóságban azonban olyan ország vagyunk, ahol a felzárkózásra megítélt EU - s pályázati pénzeket egymásnak osztják el azok, akik annak közelébe férkőznek, és kizárólag önös érdekeltségük szempontjai szerint hajlandóak az ország gazdasági viszonyait szemlélni. A Fidesz-kormány különösen gusztustalan módját választja a legelesettebbek ki-, és felhasználásával - önös céljaik könnyed megvalósításához.

 

A kormány Közmunka Programja a munkanélküliek számának csökkentésére nem nyújt megoldást!

 

Ideig-óráig kiemeli őket a regisztrációból, majd vissza is nyomja, hiszen a foglalkoztatás rövid távja, a szakmai ismeret figyelmen kívül hagyása, és a teljesen értelmetlenül - ad hoc - indított képzések vagy átképzésnek hazudott tanfolyamok, a létre sem jövő kapcsolati rendszerek, és ún. védőhálók - a munkanélküli számára sem védelmet, sem előrelépést nem tudnak nyújtani.

 

A Közmunka Programba kényszerített munkanélkülinek csupán csak rabszolgaságot, kiszolgáltatottságot, éhbért, megaláztatást kínál a kormányzat; ideiglenesen kiszakítja ugyan a tehetetlenség és tétlenség iszonyatából, de csakis azért, hogy azután újra visszataszítsa a kilátástalanság és a végzetes szegénység testi-lelki nyomorába. Mindezt úgy kell elviselnie a közmunkára ítélt – bár teljesen vétlen – magyar embernek, hogy látja maga körül a  gazdagságból és feleslegből adódóan  pazarló kormány tagjait, hallja a hazug propagandát és demagóg szövegeit azoknak, akik végső soron azon a kormányzati esztelenségen gazdagodnak még jobban, amely a közmunkára ítélt számára csak a nyomort biztosítja.

 

Lehet-e törvényesnek tekinteni az Orbán-kormány azon rendeletét, amely szerint a szociális segélyen tengődőtől (havi 28.500Ft) - amennyiben nem fogadja el a számára kijelölt közmunkát, vagy nem a foglalkoztató kénye-kedve szerint teljesít - az állam megvonja  a szociális segély folyósítását?

 

 Ez a rendelet, gyakorlati megvalósulásában az alábbi Alapjogi Chartában megfogalmazott jogokat nem tartja magára nézve kötelezőnek, ezzel pedig sérti az alapvető emberi jogainkat.

 

1.      Tevékenysége középpontjában eleve nem az egyént állítja (mint gondoskodásra szoruló állampolgárt).

2.      „Az UNIÓ az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein alapul, a demokrácia és a jogállamiság elveire támaszkodik.” Magyarország jelenlegi kormánya azonban, annak ellenére, hogy az Unió tagállamát vezeti (leginkább a szakadék felé), egyáltalán nem tartja tiszteletben fenti jogainkat, ezért sérti az 52.cikk (6) –ben foglaltakat, mi szerint: „A nemzeti jogszabályokat és gyakorlatot a Chartában meghatározottak szerint teljes mértékben figyelembe kell venni.”

3.      Sérti a 4. cikk: „Senkit sem lehet kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.” tartalmát, hiszen egy állását vesztett pedagógust több évtizedes gyakorlat után visszaküldeni volt iskolájába, havi 47 ezer forintos bérért karbantartóként, az embertelen és megalázó számára. És amennyiben ezt visszamerné utasítani az illető, akkor büntetést ró rá az állam azzal, hogy megszünteti a segély folyósítását is. Embertelen már az is, hogy a segély (mellesleg a minimálbéren bejelentett dolgozó nyugdíja is ennyi) a létminimum összegének csupán egyharmada!  Magyarországon – az Unió egy tagállamában – ez a jogtiprás nem tűnik fel egyetlen közszolgálatra esküt tevő kormányzati munkatársnak sem!? Elképesztően embertelen, és megalázó bánásmódot jelent mindez a magyar állampolgárok érintett körére nézvést. Hogy a büntetési tételt miképpen képzelte az Orbán-kormány, amely helyben hagyta ezt a rendeletet – én fel nem foghatom!?

4.      A közmunka programban foglaltak, teljesen ellentétesek a 15. cikk megállapításával: „Mindenkinek joga van a munkavállaláshoz és szabadon választott vagy elfogadott foglalkozás gyakorlásához.” A szociális rászorultsággal együtt, a segély folyósításának eleve azt a kitételt szabták, hogy a felajánlott – és nem választott! - közmunkát, vagy korábban még közcélú foglalkoztatást kötelezően el kell fogadnunk. Így fordulhatott elő az az eset, hogy a 21 év munkaviszonyom ellenére, sorozatosan leminősített munkakörre kötelezhetett a polgármesteri hivatal, mert mint állástalant - a segélyezés feloldása idejére - és a diplomámat, rátermettségemet, hivatásomat megalázva pedagógus asszisztensi, vagy általános helyettesítési feladatok ellátására veszi igénybe „humán erőforrásaimat”. Mindezért cserébe, lehetetlenné tette a közalkalmazotti státuszom éveinek gyarapítását, semmibe vette az egyenlő munkáért – egyenlő bér elvét, valamint az azonos elbírást a végzett munka idejére. Megalázó módon és a Kjt. szabályaitól eltérően kétszer annyi időben, sokkal nehezebb feladatok ellátásáért kevesebb bérezéssel alkalmazott minden egyes esetben, amikor az általános iskolai tanár végzettségemmel „csicskáztatásra” közvetített ki önkormányzati fenntartású intézményeibe. Van tehát bőven ellátandó feladat ezen intézményekben, de azt ingyenmunkával végeztetheti el – konkrétan Eger város polgármesteri hivatala, hiszen ő kötött szerződést velem, mint szociálisan rászorulttal arra, hogy ilyen megalázó feltételek mellett végezhessem el azt a feladatot, amelyért más tisztes bért kap és gondoskodhat leendő nyugdíjas évei előtt megfelelő mennyiségű szolgálati időről és normális életet élhet. Én pedig nem. Miért?

5.      A 34. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy „Az Unió elismeri és tiszteletben tartja a szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot, amelyek védelmet nyújtanak anyaság, betegség, munkahelyi baleset, gondoskodásra utaltság vagy idős kor, továbbá a munkahely elvesztése esetén.” Magyarországon a munkahely elvesztése egyben mindenünk elvesztését is jelenti, hiszen jövedelemhez kizárólag a munkaerőnk eladása révén juthatunk, ha bérből és fizetésből élőkről van szó. Márpedig azok kerülnek csak szociálisan rászorult helyzetbe, akiknek semmijük nincs: sem ingatlannal, sem nagy értékű vagyontárggyal nem rendelkeznek és a család egy főre jutó keresete szinte a semmivel egyenlő, de akkor sem lehet egy családon belül két fő segélyezett. Tehát, aki ma Magyarországon szociális szolgáltatásra szerzett jogosultságot, annak a rászorultságához nem fér kétség. Mégis megkérdőjelezi az Orbán-kormány, hogy valaki beteg-e, gondoskodásra utalt-e, idős tehát munkavégzésre nem képes, ám tisztességtelen módon egyáltalán nem törekszik arra, hogy a szakmával és tapasztalattal rendelkező munkahelyét elvesztőnek segítséget adjon ahhoz, hogy minél előbb aktívvá váljon. Nem segíti, hanem a segélyezettek körében tartja és kihasználja tudását, de nem engedi tisztességes módon éljen.

6.      A 34. cikk (3) ugyanezt írná elő számára: „Az Unió elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel.” Lehet-e támogatásnak felfogni a 2, 3, 4, 6 hónapnyi foglalkoztatást, amelyért cserébe annyi bért nem kap a segélyre szoruló, hogy foglalkoztatása idején legalább emberi életet élhessen, netán előre tartalékot képezzen a „szűkös” időkre, mikor már évek óta nem tud elhelyezkedni, és felélte minden valaha képződött tartalékát? Lehet-e támogatásnak tekinteni - az őt eleve semmibe vevő – munkáltatójának, parancsolással felérő utasításait, vagy a megvetést, amelyet azok mutatnak irányában, akik talán fele annyi munkát sem végeztek korábban, mint ő maga? Lehet-e támogatásként értelmezni a nyilvánvaló kihasználást?Lehet-e támogatást várni az esetlegesen elégedett munkaadótól, amikor a teljesítményért nem is ő maga fizet, hanem azt megkapja az államtól?

 

Attól az államtól, amely úgy gondolja, hogy felelősséggel nem tartozik az ország állampolgárainak jó létéért, azt sem várhatjuk el, hogy képes legyen olyan törvényeket alkotni, amelyek épp az állampolgárok jó létét volnának hivatottak biztosítani. A magyar állam joggyakorlata és törvényalkotási módszerei teljességgel sértik az Alapjogi Charta 52. cikk (6)-t. „A nemzeti jogszabályokat és gyakorlatot a Chartában meghatározottak szerint teljes mértékben figyelembe kell venni.”

 

A kormány Közmunka Programja teljesen világosan bizonyítja számunkra, hogy esze ágában nincs, és nem is volt soha tevékenységei középpontjába az egyént állítani, és  az állampolgárai részére egy élhető világot teremteni.

 

A kormány Közmunka Programja éppen arra szolgál, hogy elszegényítse még azokat a rétegeket is, amelyek jelenleg még a felszínen tartják magukat, azaz állásban vannak… mert ne reménykedjünk ilyen, vállalkozókat támogató megfontolások közepette abban, hogy lesz a támogatott rétegben annyi jóérzés, hogy a továbbiakban „drágább” munkaerőre tartson igényt, és azt saját profitja kárára önerőből fizesse meg… 

 

Az egypárti Fidesz-kormány által meghirdetett „harc a munkanélküliség ellen” – oly mértékben fordítva sült el, hogy  az abban foglaltak nem hogy munkához nem segítik az embert, de egyenesen növelik a munkanélküliek számát. Azon túl, hogy a humán erőforrást teljességgel kiapasztja, és emberfeletti elvárásoknak akarja megfeleltetni, számos helyen gyanúsan sért a kormányrendelet olyan jogokat, amelyeket annál magasabb jogi intézmények kötelezően előírnak számára. Éppen az emberi jogok és a humánum védelmében.

 

Közmunka

 

A közmunka olyan foglalkoztatási programok indítását jelenti, amelyek a munka és a gyakorlati képzés összekapcsolásával a munkavállalási hátrányok leküzdését, az álláskeresők képzettségi szintjének növelését, készségeik fejlesztését, gyakorlati tapasztalatok megszerzését teszik lehetővé. Az áttekinthető, nyilvános pályázati rendszerben elérhető programok egyidejűleg helyi, illetve térségi és országos célok megvalósítását segítik átgondolt, megtervezett és ellenőrzött értékteremtő foglalkoztatással.

A regisztrált álláskeresők számára határozott idejű, átmeneti foglalkoztatást jelentenek a közmunkaprogramok. Támogatásuk pályázatok útján történik, a szabályokat a 49/1999. (III. 26.) Korm. rendelet tartalmazza. A munkanélkülieket a területileg illetékes munkaügyi központok közvetítik a programokba.

A rendelet szerint a közmunkaprogram:


a) a törvény által előírt állami feladat ellátásának elősegítésére irányuló program,
b) a törvény vagy önkormányzati rendelet által előírt, helyi önkormányzati vagy kisebbségi önkormányzati feladat ellátásának az önkormányzat, illetve azok társulása működési területén belüli elősegítésére irányuló program, illetve
c) az Országgyűlés vagy a Kormány által meghatározott cél elérésére irányuló program,
feltéve, hogy a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 58. §-a (5) bekezdésének d) pontjában meghatározott álláskeresők és a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 37/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott rendszeres szociális segélyben részesülők számára munkaviszony vagy közalkalmazotti jogviszony keretében munkaalkalmat teremt, illetőleg a munkavégzéshez kapcsolódóan foglalkoztatást elősegítő képzést biztosít.

 

A közmunka program Orbán-kormány általi alkalmazása és átírása, és a jelenlegi segélyezési rendszer - alapvetéseiben hibás – embertelen szempontok alapján születtek meg!

 

  1. Szakképzettséggel és jó képességekkel rendelkező felnőtt embereket kényszerít a létminimum alatti életre a kormány, mert képtelen helyesen kezelni a munkaerő piaci kérdéskört.
  2. Olyan emberekről mondanak le a helyi önkormányzatok (mint végrehajtók), akiknek sem átképzésre, sem a munka moráljának oktatására nincs szükségük, csupán a munkaadók szakmai hozzáértésére és akaratára, amelynek során megfelelő helyen alkalmazni tudnák őket. (a csicskáztatás és megalázó ideiglenes munkakörök, valamint a közmunkabérek nem ilyenek)
  3. Teljes családok és az új generációk életét veszélyezteti kormányunk, amikor alapvető feladatairól nem vesz tudomást, és pénzhiányra hivatkozik, amikor támogatásra szoruló emberek zsebéből veszi ki utolsó fillérjeiket, és megfosztja őket a jövedelemszerzés méltó esélyeitől, mi közben milliárdokat osztogat ki azok részére, akiknek nem hogy támogatásra nincs szükségük, de egyenesen fölösleggel rendelkeznek. (értem ez alatt a magas fizetéseket, az álláshalmozásokat, a párhuzamos jövedelmeket; például nyugdíj és munkabér, és a juttatásokat azok részére, akiknek - többszázezres bevételeik mellett + ingyen - szolgáltatásokat juttat.
  4.  Felteszem a kérdést: hogyan lehetséges az, hogy havi 28.500Ft - os segélyért én köteles vagyok munkát végezni – törvény által kényszerítve vagyok rá – a havi munkabér mellé adott egyéb kedvezmények pedig megilletik azokat, akik amúgy is rendelkeznek elegendő bevétellel, hogy ne szoruljanak egyéb támogatásra. Nekik nem kell öngondoskodniuk? Nekik van szükségük a fizetésen felül plusztámogatásra – nekem pedig kötelességem embertelen körülmények között létezni? Hol itt a jogegyenlőség?
  5. A kormány és az önkormányzatok arra hivatkoznak, hogy nincs pénz – de közben azt látjuk, hogy rengeteg pénzt fordítanak azokra, akiknek van munkája, van bevételi forrása és valamilyen érthetetlen módon még támogatást is érdemelnek – meddig? milyen mértékben? és milyen áron? – Van pénz tehát! Csak a kormány szervei, és a település önkormányzatai rosszul gazdálkodnak.

 

Az Orbán-kormány Közmunka Programja NEM SEGÍTI A FOGLALKOZTATÁST!

 

A programban meghatározott munkavállalási követelmények:

- magasabb fokú jogszabályokat sértenek,

- ellentétesek a munka törvénykönyvében meghatározott minimálbér követelményével,

- szemben állnak a rászorultakról való gondoskodás állami kötelességével.

 

A program meghirdetett célját nem valósítja meg:

- NEM CSÖKKENTI A MUNKANÉLKÜLIEK SZÁMÁT!

- Nem vezet vissza a munka világába!

- Nem nyújt valós segítséget az átképzési program!

 

A program, a rászorultak érdekeit sérti, kiszolgáltatottságunkat csak fokozza, és pazarló módon a munkaadó foglalkoztatókat támogatja, valamint az átképzést vállaló cégek dolgozóit juttatja további javadalmazáshoz. Mindezt a pályáztatási rendszerével valósítja meg; az adófizető polgárok pénzét nem a szociálisan rászorulóknak adja, hanem azokat támogatja, akiknek a megélhetése eddig sem forgott veszélyben.

 

Az orbáni közmunka program – gyakorlati megvalósulása – semmilyen tekintetben nem fedi a kormányzati kommunikációban hallottakat. Meghirdetett céljai hamisak! Alapvető emberi jogainkat sérti, a szociális biztonságot csökkenti, és felveti a kényszermunka bevezetésének szándékát. Nem a munkához, hanem a rabszolgaság állami intézményesítéséhez vezető út ez.

 

Az Orbán vezette magyar kormány mára olyan elviselhetetlen jogi környezetet teremtett a magyar emberek számára, hogy jog-, és érdekérvényesítésre szinte semmi esélyünk nem maradt. Teszi mindezt az alapján, hogy kizárólag Fidesz egypárti érdekek szerint átírta az Alkotmányt, és annak hatályos rendelkezéseivel mit sem törődik. Minden jel arra mutat, hogy a miniszterelnök Orbán Viktor teljes egyeduralmat kíván kiépíteni Magyarországon. Diktatórikus kormányzása máris megfélemlítette az állampolgárok millióit, szakmai szempontok és érvelések egyáltalán nem kerülnek megfontolásra és alkotmányos jogainkat nincs kitől számon kérnünk, hiszen teljesen kiszolgáltatottak vagyunk az „uralkodó” párt tagjainak, akikkel feltöltöttek minden olyan intézményünket, ahol érdeksérelemre hivatkozással jogorvoslatra számíthatnánk.

 

I. fejezet

Általános rendelkezések

7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. – sajnos nem.

 

8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.  – az Orbán-kormány nem vállalja fel ezt a kötelességét.

 

17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.  – nem, az Orbán-kormány büntetéssel sújtja az elesetteket.

 

 

18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.  – nem, az Orbán-kormány lehetetlen elvárásoknak akar megfeleltetni olyanokat, akik eleve nem képesek jogérvényesítésre, holott nagyon is támadja a kormány az egészséges környezetéhez való jogukat, sőt rendeleteivel még hátráltatja is a beteg embereket.

 

II. fejezet

 

Az Országgyűlés

20. § (2) Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik. – sajnos nem ezt tapasztaljuk, a Fideszkormány pökhendi és önös érdek mentén, teljesen megfeledkezve az ország és népének jogos érdekeiről, semmibe veszi az állampolgárok létminőségét, és nem érdekli annak romlása, gátlástalanul hazudik és gátolja az állampolgári közösségeknek még a kiépülését is, nem hogy a köz érdekében cselekedett volna bármit is. Hazánk a bóvli kategóriájában van, és éppenséggel a demokrácia felszámolása az országgyűlés legfőbb tevékenysége (a gyalázatos 2/3-os törvénykezési felhatalmazásra hivatkozással).

 

XII. fejezet

 

Alapvető jogok és kötelességek

54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.

 

(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.

 

70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.

 

(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.

 

(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.

 

70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.

 

70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

 

(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.

 

 

XV. fejezet

 

Záró rendelkezések

 

77. § (1) Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye.

 

(2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek.

 

Tekintettel arra, hogy a „mindenki” fogalmába beletartoznak a miniszterek, az államtitkárok, a képviselők, a polgármesterek és maga a miniszterelnök is – úgy vélem, hogy a munkanélküliek sérelmére elkövetett közmunka programot kitalálók, az azt megszavazók, és azt végrehajtók egyaránt alkotmánysértést követtek el, és ezzel olyan mérvű károkat okoztak emberek és családok százezreinek, hogy mindez kimeríti a béke időben elkövetett emberiesség elleni bűntett fogalmát. Hiszen semmilyen külső körülmény, természeti csapás nem indokolta a fenti módon való kormányzást, és országgyűlési munkát, azaz törvénykezést, és rendeletalkotást.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.