Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A munkanélküliek védelmében

2011.11.19

Munkanélküliek védelmében

 

Magyarország – 2011.

 

Magyarország kormánya a „gazdasági, szervezeti és ideológiai fegyverek egész sorát veti be” a munkából megélni szándékozó sokaság ellen. Állítólagos harca a munkanélküliség felszámolására, és az adósság csökkentésére irányul, de egyetlen törvénye, intézkedése sem bizonyítja ebbéli szándékának valódiságát. Épp ellenkezőleg!

 

  • A Munka törvény könyvének átírása közben – messzemenőleg támogatja a munkaadók körét és azok jogosultságait, míg szűkíti a foglalkoztatottak, azaz a dolgozó emberek védelmében hozott szabályokat.

 

  • A szakszervezetek jogosultságait megnyirbálja, ezzel is fokozza a munkavállalók félelmét: munkahelyüket bármikor elveszíthetik – és nem védi őket senki és semmi…

 

  • Közmunka Program címszóval kizárólag a munkaadóknak nyújt támogatást, de KAMUnikációjában 1 millió új munkahely megteremtésével kábítja a dolgozni vágyók százezreit. Aki állástalanná vált, és semmilyen bevételi forrással nem rendelkezik, annak „átmenetileg” használja a munkaerejét és idejét, szaktudását, de olyan feltételek mellett, amelyek egyáltalán nem biztosítják számára sem a megélhetést, sem a szakmai előmenetelét, sem a jövőbeli elhelyezkedés és biztonságos élet reményét sem! – röviden: csak és kizárólagosan kihasználják a munkanélkülit.

 

  • A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat, a Kormányhivatalok, a Munkaügyi Központok, az önkormányzatok, a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Belügyminisztérium és maga az Orbán kormány azon „dolgozik”, hogy miként is lehetne a vállalkozók támogatottságát még növelni. Eközben az ország lakosságának legnagyobb része attól retteg, hogy elveszíti munkahelyét, megélhetését, vagy csupán a munkabérének értéke csökken olyan szint alá, amely lassan némely fejlődő országnak is szégyenére válna.

 

 

Állítólag az Európai Unió tagállama vagyunk. A valóságban azonban olyan ország vagyunk, ahol a felzárkózásra megítélt EU-s pályázati pénzeket egymásnak osztják el azok, akik annak közelébe férkőznek, és kizárólag önös érdekeltségük szempontjai szerint hajlandóak az ország gazdasági viszonyait szemlélni.

 


A Fidesz-kormány különösen gusztustalan módját választja a legelesettebbek ki-, és felhasználásával - önös céljaik könnyed megvalósításához.  

 

A kormány Közmunka Programja a munkanélküliek számának csökkentésére nem nyújt megoldást!

 

Ideig-óráig kiemeli őket a regisztrációból, majd vissza is nyomja, hiszen a foglalkoztatás rövid távja, a szakmai ismeret figyelmen kívül hagyása, és a teljesen értelmetlenül - ad hoc - indított képzések vagy átképzésnek hazudott tanfolyamok, a létre sem jövő kapcsolati rendszerek, és ún. védőhálók - a munkanélküli számára sem védelmet, sem előrelépést nem tudnak nyújtani.


A Közmunka Programba kényszerített munkanélkülinek csupán csak rabszolgaságot, kiszolgáltatottságot, éhbért, megaláztatást kínál a kormányzat.


Ideiglenesen kiszakítja ugyan a tehetetlenség és tétlenség iszonyatából, de csakis azért, hogy azután újra visszataszítsa a kilátástalanság és a végzetes szegénység testi-lelki nyomorába. Mindezt úgy kell elviselnie a közmunkára ítélt – bár teljesen vétlen – magyar embernek, hogy látja maga körül a gazdagságból és feleslegből adódóan pazarló kormány tagjait, hallja a hazug propagandát és demagóg szövegeit azoknak, akik végső soron azon a kormányzati esztelenségen gazdagodnak meg, amely a közmunkára ítélt számára csak a nyomort biztosítja.

 

  1. A közmunka program teljességgel ellent mond számos ember-, és munkajogi törvénynek.
  2. A szociális törvény szellemiségét teszi nevetségessé a kormány rendelete, annak gyakorlati megvalósítása során, mert a segítségre szorulót büntető intézkedésekkel kényszermunkára ítéli.
  3. Az alkotmányba foglalt állami feladatoknak nem képes megfelelni, az állami kötelességet elhárítja, és magára hagyja a rászoruló állampolgárt.

 

  • Lehet-e támogatásnak nevezni azt a törvényt, amely feltételhez köti a segély folyósítását?
  • Lehet-e támogatásnak felfogni a 2, 3, 4, 6 hónapnyi foglalkoztatást, amelyért cserébe annyi bért nem kap a segélyre szoruló, hogy foglalkoztatása idején legalább emberi életet élhessen, netán előre tartalékot képezzen a „szűkös” időkre, mikor már évek óta nem tud elhelyezkedni, és felélte minden valaha képződött tartalékát?  
  • Lehet-e támogatásnak tekinteni - az őt eleve semmibe vevő – munkáltatójának, parancsolással felérő utasításait, vagy a megvetést, amelyet azok mutatnak irányában, akik talán fele annyi munkát sem végeztek korábban, mint ő maga?
  • Lehet-e támogatásként értelmezni a nyilvánvaló kihasználást?
  •  Lehet-e támogatást várni az esetlegesen elégedett munkaadótól, amikor a teljesítményért nem is ő maga fizet, hanem azt megkapja az államtól?
  •  Lehet-e kormányrendelet ellentétes felsőbb jogszabályokkal?
  • Okozhat-e kormányrendelet szándékosan kárt az állampolgárainak?

 

 

Attól az államtól, amely úgy gondolja, hogy felelősséggel nem tartozik az ország állampolgárainak jó létéért, azt sem várhatjuk el, hogy képes legyen olyan törvényeket alkotni, amelyek épp az állampolgárok jólétét volnának hivatottak biztosítani.

 

A kormány Közmunka Programja teljesen világosan bizonyítja számunkra, hogy esze ágában nincs, és nem is volt soha az állampolgárai részére egy élhető világot teremteni.

A kormány Közmunka Programja éppen arra szolgál, hogy elszegényítse még azokat a rétegeket is, amelyek jelenleg még a felszínen tartják magukat, azaz állásban vannak…(Mert ne reménykedjünk!  A vállalkozókat támogató megfontolások közepette - nem lesz a támogatott rétegben sem annyi jóérzés, hogy a továbbiakban a „drágább” munkaerőre tartson igényt, és azt saját profitja kárára önerőből fizesse meg…)

 

„A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé.”

 

A munkanélküliek védelmében - szóban és írásban - mindenféle állami szerv előtt be kell nyújtanunk panaszunkat, és kérelmünket a Fidesz-kormány rendeletének visszavonása tárgyában. A közmunka program ezen, formájában elfogadhatatlan, annak szándékos károkozása bizonyítható a közmunkára kötelezett sérelmére.

 

(Alkotmánybíróság 64/1991.(XII.17.) AB számú határozata: „Emberi méltósága és élete mindenkinek érinthetetlen, aki ember, függetlenül fizikai és szellemi fejlettségétől, illetve állapotától, és attól is, hogy emberi lehetőségeiből mennyit valósított meg, és miért annyit.” )

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.